A tudás őrzője kellős közepéből.

- Tisztában vagyok vele,hogy miért és hogyan érkezett a Moonoonra. De sajnos bizonyítékra volna szükség. Ha nem tudja bebizonyítani amit mondott a bolygóját ért támadással kapcsolatban,akkor sajnos nem áll módomban segítséget nyújtani. – Erre számítottam. – mondta nyugodtan Dáriusz. – és éppen ezért felvettem az emlékeimet a megszállástól az érkezésem pillanatáig. – Erre kíváncsi vagyok! – felelte megdöbbenve Fo. – Jól van,de előbb szeretnék egy kis bemutatót tartani. – Mivel kapcsolatban? – kérdezte Fo. Dáriusz csak egyszerűen rámutatott a ball karján lévő kis szerkezetre: - Ez egy Pházon meghajtású memória és emlék felvevő gép. Nevezzük egyszerűen Pházon órának. – mondta,majd levette a karjáról a kis szerkezetet és letette a terem közepére. Ezután tett néhány lépést hátra,majd hírtelen 3D-ben kirajzolódott a lokális rendszer. Mindenki csodálkozva nézte a hologramot. Dáriusz rámutatott egy kis foltra: - Ez itt a Csándrá galaxis. Ezután ez a kis galaxis fokozatosan nőtt,míg nem kitöltötte a központi termet. A Csándrá még mindig nagyobbodott. A csillagjai közt egyre csak nőtt a távolság. Egy idő után a hologram kitöltötte az egész termet. Majd Dáriusz odament az egyik csillaghoz és rámutatott: - Ez a Sziruáná rendszer.

SZALEÁN SZÖVETSÉG---A TUDÁS ŐRZŐJE 1. fejezet

{Janus=Jánusz,Drácu=Dráku, Draconida=Drakonida,Drác=Drák,Drágh=Drág}


{1eon=40év}
Egy eonnal a nagy Szaleán háború után.
Egy DCR száguld az intergalaktikus szubtérben, A cél:a Csándrá törpe galaxis. A hajó hídján felvillant az egyik konzol. Egy Draconida odament, hogy megnézze, majd odaszólt a navigátornak: - üzenet érkezett! – Hogy mi?! …és kitől vagy honnan? – Nem tudom! – jött a válasz. – az üzenet Drácu admirálisnak szól, csak ő nézheti meg… ugyanis hangzárt! – Jól van, akkor szólok neki – mondta a navigátor. – elnézést uram üzenete érkezett. – Drácu felnézett a navigátorra: - ez igazán érdekes? már jó ideje nem fogtunk semmit. Honnét jött? - Nem tudjuk! … viszont amit tudunk az az ,hogy az üzenet önnek szól!ugyanis hangzárt. csak ön tudja megnézni. – Rendben, irányítsátok át az üzenetet a privát termeimben! – Igen azonnal! –felelte a navigátor.
Néhány perccel később Drácu privát termeiben. – Na kíváncsi vagyok … - nem tudta befejezni a mondatot. –NA KÍVÁNCSI VAGYOK … HANG AZONOSÍTÁS … DRACU. – Mondta egy gépis hang, majd hírtelen megjelent Janus képmása. Az üzenet: Helló Drácu! Mindjárt a lényeggel kezdem: lépjetek ki a szubtérből. Ha ezt megtettétek aktiváljátok a mélyűr letapogatóitokat. A közelbe lesz egy hajó. Állapítsátok meg,hogy merre van és menjetek hozzá. … Én ezen a hajón tartózkodom. Ha megérkeztetek gyere át … egyedül . Remélem, meg vagyok értve! ÜZENET VÉGE.
Drácu egy pillanatig még tétovázott, majd felsietett a hídra. Ott megérkezve kiadta a szükséges parancsokat. A legénység tétovázás nélkül végrehajtotta a parancsokat. Miután kiléptek a normál térbe, aktiválták a mélyűr letapogatókat. Alig néhány másodperccel később már ki is mutatta egy hajó jelenlétét. Miután ezt jelentette a navigátor,Drácu megszólalt: - Érdekes … a semmi közepén egy DCR … életjelek! – Egy – jött a válasz némi késéssel. – Módosítsd a hajó irányát, új úti cél a másik DCR! – parancsolta Drácu, majd folytatta: - normál térben a lehetséges legnagyobb sebességgel mennyi időre van szükség, míg odaérünk? – Körülbelül fél nap. Sajnos nem tudom pontosan megmondani, mert mint tudja a meghajtásunk,,akadozik’’. – felelte a navigátor.
Sajnos a hajtómű nem tudott optimális sebességet biztosítani, ezért 16 órára volt szükségük a cél eléréséhez.{A hajó a Szaleán háborúban nagyon erősen megsérült és mielőtt hazatértek volna új parancsot kaptak az Arakatáktól. Pontosabban Janustól személyesen. A parancs úgy hangzott, hogy azonnal induljanak a Csándrába.}
- Uram megérkeztünk. – mondta az navigátor. – Pompás! – felelte Drácu,majd megfordult és elhagyta a hidat. Miután az admirális elhagyta a helységet és becsukódott mögötte az ajtó, az egyik tiszt odaszólt a navigátorhoz: - Te Dres … mi ez az egész titkolózás? – Fogalmam sincs,hidd, el én sem tudok többet, mint te. – Ez akkor kezdődött mikor megkapta Drácu azt a titokzatos üzenetet. – mondta Dres. – Biztos is, hogy ez így van, de ez számunkra lényegtelen! Amióta kikeltünk a Drac tojásból arra tanítottak minket, hogy teljesítsük a feletteseink minden parancsát és kész! És ha nincs, itt az admirális én vagyok a felettesed! Úgyhogy szépen visszamész a helyedre és végzed a rád bízott feladatot. Meg vagyok értve? – Igen!- felelte Dres,majd visszament a posztjára.
Ezalatt Drácu már elhagyta a hajót egy kisebb hordozóval,majd néhány perccel később dokkolt a másik DCR hangárjában.
Drácu ideges volt. Arakatákal már többször tárgyalt de mindig vizuálisan. Élőben most fog először egyel beszélni. Miután megérkezett a DCR hangárjában,kiszállt a kis szállítóból. Körbenézett és mire megfordult mögötte állt az Arakata. Drácu úgy megijedt,hogy hátraugrott és támadó pózba állt.
- Nyugi nem harapok! – mondta Janus nevetve. – Elnézést uram,nem vettem észre magát. – mentegetőzött Drácu. – Semmi baj,végül is megleptelek. –mondta a még mindig nevető Janus,majd még hozzátette: - … és kérlek nevez egyszerűen Janusnak. – Igen uram ahogy kívánod. – Gondolom kíváncsi vagy,hogy mit keresek itt. – Őszintén mondva égek a kíváncsiságtól és ezenfelül lenne még néhány kérdésem hozzád. – majd Drácu sietve hozzátette: - természetesen csak akkor ha megengeded. – Persze csak nyugodtan kérdez. – válaszolta Janus. Drácu feltette a kérdéseit: - Mi ez az egész vagyis pontosabban miért vagy egyáltalán itt? És miért egy üres DCRrel? – A hajó ajándék és én egyszerűen … vagyis röviden szólva szívességet szeretnék kérni. – Na persze! Ne haragudj,hogy ezt mondom de a te fajod csak a parancsolgatáshoz ért és aki nem engedelmeskedik meghal! – érvelt Drácu. – Látom téged nem lehet olyan könnyen megtéveszteni. Viszont tudnod kel,hogy én a kepeségeidet nagyra értékelem. –mondta Janus nyomatékosan. – Ez érdekes! Miért ha szabad kérdezni,hisz elvesztettük a háborút! És mivel én irányítottam a flottát … én küldtem őket a halálba … én vagyok a felelős … - Drácu nem tudta befejezni a mondatát,mert Janus közbeszólt: - Ez igaz! – mondta,majd gúnyosan elnevette magát. –de őszintén szólva nem volt választásod! Hiába érzed magad felelősnek,te csak parancsot teljesítettél. Ezt hallatán Drácu ideges lett: - Hagyjuk már ezt a sok nyálas szöveget! Inkább mond meg,hogy mit akarsz! – Ahogy óhajtod! –felelte gúnyosan Janus. – Mind ahányan vagytok szálljatok át erre a DCRre. A tiétek már úgyis csak egy romhalmaz. Már az is kész csoda,hogy egyáltalán eddig eljutottatok ezzel a ronccsal. Ha átszálltatok indítsátok be a robotpilótát. Ennyi! Ez igaz! – mondta,majd gúnyosan elnevette magát
Janus miután befejezte a mondandóját egyszerűen beszállt egy kis gömb alakú hajóba és eltűnt.
- Na már csak ez hiányzott,mintha nem lenne jobb dolgom. Egy egész legénységet átköltöztetni. Viszont más szempontból nézve tényleg jól jön egy új hajó. – elmélkedett Dracu,majd felemelte jobb karját,melyre egy kommunikátor volt felerősítve. Beleszólt: - Navigátor itt Dracu admirális! – Igen admirális! – Mindenki azonnal jöjjön át erre a hajóra. Ez parancs! – Értettem uram! –felelte röviden a navigátor.
Az egész legénység átszállítása Az új DCRre csak néhány órát vett igénybe. Az átszállás befejeztével mindenki a hozzárendelt posztjára ment. Az új DCR minden szempontból a régi tökéletes mása volt. Az admirálist csak az zavarta,hogy a robotpilóta adatai le voltak kódolva. Ugyanis Drácu nem akarta elindulni anélkül,hogy ismerné az úti célt. Végül is minden oka megvolt hozzá,hogy azt higgye,hogy ez egy csapda.
Dres váratlanul megszólalt: - Megvan admirális! Részben dekódoltam a robotpilóta adatait. Az úti cél … a Csándrá galaxison belül van. Tőlünk nézve a galaxis túloldalán a perem közelébe. Az érdekes,hogy a beprogramozott úti cél két távoli csillag között van agyából félúton. Pillanat … megvan! Ezt nem hiszem el! Hisz ez egy Planemoo!Tudja milyen nehéz egy ilyen bolygót megtalálni a csillagok közt? – Igen … igen tudom. – mondta unott hangon Drácu. –most legalább ismerjük az úti célt. – majd felsóhajtott. – aktiváld a robotpilótát. – Igen uram! – felelte Dres,majd hozzátette: - találtam még néhány információt. A Planemoo neve Itibira,ez egy gázóriás és öt lakható holdja van. Ez után Dres aktiválta a robotpilótát,majd megszólalt: - Számításom szerint ezzel a hajóval valamivel előbb érünk oda,körülbelül 1 dekáddal. Dres alighogy ezeket a szavakat kimondta a monitor hirtelen felvillant. Ez volt olvasható rajta: Inter galaktikus hajtómű aktiválva. Ekkor még senki sem tudta,hogy mi történt kivéve azok akik a hídon tartózkodtak. Ugyanis egy galaxis belsejében utazva érzékelhető a sebesség. Mégpedig úgy hogy a csillagok apró,lassan elhúzó csíkokká válnak,persze csak akkor ha a hajó inter szoláris sebességgel halad. Viszont két galaxis között nincsenek csillagok,ezért ilyen módon nehéz érzékelni a sebességet. {Ez a DCR márpedig 4000szergyorsabban haladt,mint egy inter szoláris sebességgel utazó hajó}.
Alig kilenc óra alatt elérték a Csándrá galaxist,melybe belépve azt tapasztalták,hogy ,,millió’’ fénycsík húz el örült sebességgel mellettük. A színjáték nem tartott sokáig,legfeljebb öt percig,mert hírtelen kiléptek a szubtérből.
A normáltérben érdekes kép tárult eléjük. A nagy ,,semmi” kellős közepén megjelent egy hatalmas gázóriás öt nagy holddal. Viszont a Draconidák nem az Itibira láttán csodálkoztak,hanem az orbitjában keringő rengeteg hajó látványától lepődtek meg. A holdak sem voltak kivételek,de ezeken még hatalmas bázisok is helyet kaptak. Ezután vették még csak észre,hogy az Itibira legnagyobb holdja kőrül kering egy hatalmas űrbázis.
Nem sokkal később közeledett a DCR felé egy gömb alaku kapszula. Drácu felismerte az alakjáról. Ez úgy néz ki,mint amivel Janus távozott a rombolóról miután beszéltünk. – mondta és azzal folytatta,hogy: - Nyissátok fel a hangár kaput! – Igen uram! – hangzott a hídon. Miután kiadta Drácu a parancsot,lement a DCR hangárjába. A kapszula időközben megérkezett. Janus szállt ki belőle. Gúnyos mosollyal ment Drácu felé. – Á á á Drácu! Hogy s mint?Ha ha ha! Viccet félretéve,hogy tetszik a kis birodalmam? – kérdezte és közben idétlenül vigyorgott. – Már mint az Itibira? – kérdezte Drácu hűvösen. Ezek szavak hallatán lehervadt Janus mosolya. - … Dekódoltátok a robotpilóta információit! Be kellem vallani,nem hittem volna,hogy képesek lesztek rá. …Akkor tudsz mindent? – Igen. – felelte Drácu,majd hozzátette: - legalábbis ami a robotpilótában el volt mentve. – Helyes! És még ki látta rajtad kívül? – Csak a navigátor. – válaszolta Drácu. – Akkor meg kell halnia! – mondta Janus mennydörgő hangon. – Nyugodj meg ,ő csak annyit tud,hogy a Planemoo neve Itibira,hol helyezkedik el meg azt amit lát ha kinéz a hajó ablakán. – De ha tudja az Itibira pozícióját az épp elég ok,hogy megszabaduljunk tőle. – mondta fennhangon Janus és azzal érvelt : - mert elárulhatja az ellenségnek ennek a világnak a koordinátáit. –És? És! – válaszolta dühösen Janus,majd kis szünet után hozzátette: - amit most mondok neked azt más soha nem tudhatja meg! Megértetted? - Természetesen! – felelte Drácu. Janus vett egy mély lélegzetet,majd kifújta a levegőt és belekezdett: - Tudod Drácu amit most el fogok mondani neked arról elég nehéz kívülállóknak beszélni. Szóval a lényeg az,hogy a fajunk kihaló félben van. Mindössze 16 vagyunk. Néhány eonnal ezelőtt rátaláltunk erre a planemoora. Valamivel több,mint egy eonnal ezelőtt kiépítetünk egy labort az egyik holdon. Néhányan a társaim közül itt kísérleteztek. A célunk az volt,hogy létrehozzunk egy félig Drác és félig Arakata hibridet. Tudtuk,hogy ezt nagyon nehéz lesz elérni,ugyanis nem vagyunk kompatibilis fajok,de ha sikerrel járunk,márpedig ez történt megmenekülhetünk a kihalástól. Közvetlen a Szaleán háború előtt sikerült egy életképes hibridet létrehozni. Ennek a hibridnek a DNS-éből további életképes embriókat hoztunk létre. A probléma az volt ,hogy mind egy kivételével nemtelen Draconida,Arakata hibrid lett. Ez az egy kivétel mely félig Drác,félig Arakata hímnős lett. Hozzá teszem erre nem számítottunk viszont akár,hogy is nézzük ez csak jó,legalábbis nincsen szüksége párra. Viszont egy az egy milliárdhoz az esélye,hogy az egyik utódja Drác,Arakata hibrid legyen. Remélem így már érted,hogy miért van szükség arra,hogy titokban maradjon ennek a planemoonak a helyzete. – Igen … értem. – felelte halkan Drácu. – Gondolom most már te is rájöttél,hogy a végső csata idején,miért kaptál néhány furcsa parancsot. – mondta Janus. – Igen,de egy valamit még mindig nem értek. Ha a kísérleteitek ennyire sikeresek és több millió hibridet létrehoztatok,akik nagy részben bevethetők vagyis harcképes,ezenfelül hajók ezreivel rendelkeztek ,akkor minek ide mi? - Tapasztalat. – válaszolta egyszerűen Janus. – Várjál csak! – mondta ijedten Drácu. – gyakorlatozzak velük vagy ijesmi? – Dehogyis! – felelte nevetve Janus. –már volt elég szimulációs gyakorlatuk. – majd komolyabb hangnemben folytatta. – nekik kell valaki akit követhetnek. – Hmmm … ez már jobban hangzik… Janus közbevágott: - Van egy Sziruáná nevű rendszer a galaxis túloldalán. Van egy ,,sajnos’’ lakott bolygója a Moonoonhoz hasonlóan magas a Pházon koncentrációja. Gondoltam ott bevethetnénk a hibridek egy részét. Had tanuljanak! – Mi! Ezt nem gondolod komolyan!Mi lesz ha bajba keverednek! Mi csak egy DCRrel rendelkezünk! – Csillapodj le! – mondta haragosan Janus. – nem ti vagytok az egyetlen Draconidák. – majd kissé nyugodtabb hangnemben folytatta. – mikor ezt az egészet létrehoztuk,néhány Draconidát magunkkal hoztunk. Végül is kellett a munkaerő és persze jól jött néhány kísérleti alany is. Bár már rég vettek komolyabb akcióban részt,mégis tapasztaltabbak a hibrideknél. – És mégis mennyien vannak? – érdeklődött Drácu. – Egész pontosan 24695-en vannak. – Az nem sok. – mondta Drácu. – legalábbis ha egy bolygót akarsz megtámadni. – Pontosan ezért kéne a legénységet keverni,50%-50% arányban. Na mi a véleményed? – Szerintem … hm … menni fog. – felelte Drácu,majd gyorsan hozzátette: - de lenne néhány feltételem. – Éspedig? – érdeklődött Janus. Ekkor Drácu felsorolta a feltételeit: - Először is a támadás egész ideje alatt én vagyok a ,,főnök’’. Másodszor az én hajómon csakis az én eredeti legénységem szolgálhat. Nincs szükségem ,,zöld fülűekre’’. Ja és harmadszorra:Adjunk már a hibrideknek egy új nevet. Ez a hibridezés már kezd az agyamra menni! Janus csak nevetett,majd rábólintott: - Rendben. – majd hozzátette: - Most,hogy mindent megbeszéltünk gyere át a Dároolra,persze az egész legénységeddel. Majd Janus beült a gömb alakú kapszulájába és elhagyta a hajót.
Miután Janus elhagyta a DCRt,megszólalt Drácu kommunikátora. – Igen! Itt Drácu! A hang mely megszólalt Janusé volt: - Elfelejtettem megemlíteni neked az új hajód nevét. – Nevet,azt meg minek? – érdeklődött Drácu. – Tudod mindig is utáltam,hogy a fajod egyszerűen csak számokkal különböztetik meg a hajóikat. A DCRedet úgy hívják,hogy Fejvadász. – Na ja … végül is … találó név. – mondta nevetve Drácu. – Örülök,hogy tetszik – mondta Janus – de most koncentráljatok arra,hogy minél előbb dokkoljatok a Dárool hangárjában! – DE! – Semmi de! – mondta Janus – ti csak közelítsétek meg az űrbázist. Ha elég közel kerültetek hozzá akkor a robotpilóta átveszi az irányítást. – Ezt jó tudni,de nyugodtan előbb is mondhattad volna! – Elfelejtetem. – felelte nyugodt hangon Janus és azzal befejezte a kommunikációt.
Drácu visszament a hídra. Ott megérkezve kiadta a szükséges parancsokat.{Majd közölte a legénységgel,hogy a hajó neve Fejvadász}.
Néhány perccel később a Fejvadász eléggé megközelítette a Dároolt,hogy átvegye az irányítást a robotpilóta. Ekkor valami furcsa történt. Az űrbázis oldala felnyílt. De jól láthatóan egy átlátszó,halványan derengő és enyhén hullámzó energiapajzs választotta el a hideg űr vákuumát,a jóval melegebb óriáshangár levegőjétől. Ez a helység egy gigantikus kikötőre emlékeztetet. A Fejvadász a hangár méreteivel szemben olyan nagy volt,mint egy csónak egy hatalmas tóban. A dokkolt hajók száma látszólag végtelen sorban sorakoztak. Ez azért tűnt így,mert a hangár 360 fokban vette körbe az űrbázist. {Ezt úgy kell elképzelni mintha egy gömbre ráhúznánk egy gyűrűt,majd azt kissé meglapítanánk}.
Miután a Fejvadász ,,kikötött’’ kinyúlt egy rámpa a DCR zsilipajtajához. Néhány perccel később a Draconidák ,,tátott szájjal’’ kiszálltak,majd Dres tett egy megjegyzést: - Ez hihetetlen! Már sok bázison dokkoltam,de a belsejében … még soha! Ahogy közeledtek a rámpa vég felé észrevették,hogy egy lény várja őket,majd megszólalt: - Üdvözlöm önöket a Dárool űrállomáson. Nevem Návill. Ha bár mi kérdésük lenne,ne habozzanak tegyék fel nekem. Én szívesen minden kérdésükre válaszolok. – Janus küldött igaz? – kérdezte Drácu. – Igen admirális úr. – jött a rövid válasz. – Hmmm … ismered a rangom? – Igen,mindent tudok amit tudnom kell. – válaszolta Návill,majd hozzátette: - és ha megkérhetném önöket,kövessenek engemet. – Rendben,de előbb mond meg,hogy hová megyünk? – kérdezte Drácu. – Sajnálom erre nem tudok kielégítő választ adni. – Mondta a hibrid. – mint mondtam már én annyit tudok amennyit tudnom kell és most kérem kövessenek. Erre kérem. – mondta és a kis Draconida csapat követte őt. Kis idő elteltével megszólalt Dres: - Elnézést Návill,lenne önhöz néhány kérdésem. – Azért vagyok itt … kérdezzen. – válaszolta a hibrid. – Ön ügye egy hibrid? – Igen. – És miért … ő … Návill fejezte be a mondatot: - mert hasonlítunk az Arakatákra. Gondolom Janus mesélt,hogy lettünk kifejlesztve? – Igen. – felelte Dres. – És arról is beszélt,hogy a teljes genomunk Arakata és ehhez jön némi Draconida gén ami ,,pluszként’’ értelmezhetünk. - mondta Návill. Ezek szavak hallatán Drácu is bekapcsolódott a beszélgetésbe: - Akkor ezek szerint nem is vagytok hibridek? – Nézőpont kérdése. – válaszolta Návill. – Hát jó,de magyarázd el ezt egy kicsit részletesebben is. – mondta Drácu. - … tudod kicsit kíváncsivá tettél. – Természetesen. – válaszolta a hibrid. – gondolom tudják,hogy az Arakata faj kihalófélben van. – Igen ezt tudtuk. – válaszolta Drácu. – Nem a két faj összeolvasztása volt a cél. Hanem a saját fajukat akarták a kihalástól megmenteni. Addig kísérleteztek míg nem az egész genomjukat meg tudták menteni és ehhez jött hozzá némi Draconida gén. Sajnos nem tudták … hogy úgy mondjam néhány régi problémát megoldani. A reprodukciót és a túlzott agressziót. Ekkor Dres közbeszólt: - Az agressziót értem,de mi az a másik? Majd Drácu lábközön rúgta és csak annyit mondott: - Érted? – Nem! –válaszolta,majd kis idő elteltével észbe kapott Dres. - … Ja értem! - Návill egyet mondjál meg nekem,hogy értetted azt,hogy ,,néhány régi problémát’’. Ez úgy hangzik,mintha valami kísérlet eredményei lennénk. Megmagyaráznád nekünk! – mondta Drácu nagyon mély hangon. – Sajnálom de csak annyit tudok,hogy a Draconida és a Drác faj nagyon sok eonnal ezelőtt lett kifejlesztve,de többet nem tudok. – mondta remegő hanggal Návill,majd gyorsan hozzátette: - … én csak egy szolga vagyok. Drácu szemei szinte izzottak dühébe és szíve szerint miszlikre szaggatta volna a szerencsétlen hibridet. Návillnak csak egy szerencséje volt,hogy bár a Draconidák extrém agresszívak és vérszomjasak,mindig a legrangosabb ,,dirigál’’. Ez esetben Drácu és ameddig ő ,,nyugodt’’ addig a többieknek ,,kuss’’.
Néhány perccel később megérkeztek. Egy ajtó felnyílt. – Megérkeztünk! – mondta Návill. A Draconidák szó nélkül beléptek. Drácu mély hangon Návillhoz szólt: - Te nem jössz? – Nem,az én feladatom az volt,hogy elkísérjem önöket idáig. Bent a teremben majd fogadja Janus. Drácu morgott egyet,azt belépett a terembe. Miután becsukódott a Draconida mögött az ajtó,lehervadt Návill arcáról a mosoly és csak annyit mondott: - Na végre,azt hittem már sosem szabadulok meg ezektől.
Miután a Draconidák bementek a teremben Janus fogadta őket,majd intet,hogy kövessék. –Hová megyünk? – kérdezte Drácu. - Majd meglátod. – felelte Janus. – ti csak kövesetek. – mondta,majd beszálltak egy nagy liftbe. Az Arakatával együtt a kis Draconidacsapat hét főt számlált. De még így is alig fértek el a liftben. Miután megérkeztek és kinyílott a kabin ajtaja,mindenki megkönnyebbülve szállt ki. A Draconidákat egy elég különös látvány fogadta. Egy erkélyen találták magukat,mely egy hatalmas,erősen lapított gömb alakú teremre nyílt. Ez a kilátó szerű hely félúton helyezkedett el a plafon és az alja között. Lent lények tízezrei ültek kör körösen,egy kiemelkedő pont körül,mely a terem közepén helyezkedet el. Majd Janus megszólalt: - Ez egy konferencia terem. Több ilyennel is rendelkezünk,de azok mind sokkal kisebbek és főként oktatási célra használjuk. Miközben Janus ezt mondta,hírtelen a terem közepén elhelyezkedő kiemelkedés fölött megjelent egy legalább ötven méter magas Arakata hologram. {Igazából négy hologram jelent meg,bár ugyanarról a személyről. Erre azért volt szükség mert,hogy a lent ülök mind lássák az Arakatát szemből,miközben feléjük intézi szavait}.
A BESZÉD: - Üdvözöllek titeket barátaim! Örömmel értesítelek titeket,hogy ti mindannyian ki lettetek választva az első éles bevetésre. A galaxis túloldalán létezik egy Sziruáná nevű rendszer. {Ekkor a hologram eltűnt és a Csándrá galaxis 3D térképe jelent meg,majd felvillant rajta egy vörös pont}. Egy hang folytatta: - Mi itt vagyunk. – majd felvillant még egy pont,de ennek színe kék volt. – és itt meg a Sziruáná rendszer. – majd ez a pont ki lett nagyítva. Először a rendszer sárga napja jelent meg,majd megjelentek sorra a bolygók. – A rendszer ötödik bolygója a célpontunk. Ezután ez a bolygó lett kinagyítva. Megjelent mind a hat holdja,majd azok is eltűntek. A bolygó olyan nagy lett,hogy a terem felét kitöltötte. – A gravitációja 398 egység. Viszont a sűrű atmoszférájának köszönhetően ezt körülbelül ötödének fogjátok érzékelni. Nem ajánlatos az ott tartózkodás. A sűrű légkörben nem kapnátok levegőt,legalábbis nehezen. Ezért ha elkerülhetetlen a szabadban való tartózkodás,mindenkép használjatok légző berendezést…
Ekkor Drácu felállt: - Visszamegyek a DCRre! – De még nincs vége! – mondta Janus. – Nem érdekel!Meguntam ezt a gyerekes szöveget! – válaszolta Drácu,majd azzal folytatta,hogy miért nem lehet azzal elintézni:Itt a bolygó,megtámadni és kész! – Tipikus Draconida felfogás! Na mindegy a lényeget majd átküldöm a hajodra. Persze vizuálisan. Remélem úgy megfelel. – Persze. – válaszolta Drácu. Majd kiment és a többiek is követték.
Kis idővel később a Fejvadászon. Drácu a privát termeiben nézegette a holnapi bevetésről szóló információkat. Amit az adatokból megtudott az ijesztően hasonlított az egy eonnal ezelőtti ,,miértjére’’.
Másnap a kora reggeli órákban az Itibira és holdjai körül keringő hajók elindultak a bevetésre,majd rövid időn belül a szubtérbe ugrottak. Az út csak néhány percig tartott. Miután kiléptek a normáltérbe,az volt az első,hogy egyenletesen eloszlottak a bolygó körül. A Draconidáknak és az Arakata hibrideknek meglett parancsolva,hogy a bolygóban kárt ne tegyenek és csak a stratégiai pontokat sémisítsék meg. Ami viszont az atmoszférában vagy azon kívül van,azzal azt csinálhatnak amit akarnak. Így aztán ami nem a földön volt azt rövid időn belül megsemmisítették. Ez után a felszíni célpontok következtek. Majd néhány perc leforgása alatt kikapcsolták ennek a világnak a védelmi rendszerét. Ezután jött a nagy mészárlás. Ugyanis a parancs tartalmazta a bennszülöttek kiirtását is. Az indok egyszerű: NINCS RÁJUK SZÜKSÉG!
Egy templom szerű épület,emeleti ablakaiból figyelte az eseményeket egy Drágh. Meglepően nyugodt volt. Majd odament egy furcsa géphez. Aktiválta és a konzolján valamit alítgatott. Utána a Drágh a terem közepe felé elindult. Ezzel egy időben a terem közepén kinyílt egy vortex. Már majdnem áthaladt rajta,mikor vissza akart menni valamiért. Ekkor betörték az ajtót. Draconidák és Arakata hibridek özönlöttek be. Össze vissza lövöldöztek. A Drágh visszafordult a vortx felé és még épp időben beleugrott. Röviddel ezután a gép az egész épülettel együtt felrobbant.

Rossz hír: Felmondta a szolgálatot az egyik LAP – TOP, amin a Tudás őrzője volt tárolva!

Szerencsére az információk megmenthetők, de sajnos ez akár egy hónap csuszással is járhat!
Eredetileg azt terveztem, hogy februárban nekiállok a második résznek.